Na, a húshorgász felsült.
Hajnali 6-kor indultunk a "tökig telepített" tóhoz. A háziasszonyok meg már tegnap bekeverték a paprikás lisztet, hiszen ez a tó....
Érkezés negyed 7-kor, az első kv@nyázás fél 7-kor. Ez egy ilyen rapid peca lesz, úgy látszik
.
Történt, hogy após, aki szerelmese ennek a víznek, előregaloppozott, hogy foglalja a helyet, amíg én ötezret fizetek a kapunál. Hát, ez nem jött össze tökéletesen, mert igaz, még sötét volt, de a hozzánk hasonló húshorgászok már ott meredeztek a "tuti" állásokon. (A tuti állásokról tudni kell, hogy a tó olyan 80x60 m-es a legnagyobb kiterjedéseinél, tehát egy mérgesebb dobással bárhonnan bármelyik pontja elérhető.).
Tehát: Elhelyezkedünk egy szabad álláson. Balra 5 fős család: családfő, öreg, rokon, 2 gyerek. Jobbra vén f@sz. ez igen hamar kiderül, ugyanis Após összerakja a botját, majd ünnepélyesen csaliz, lendít...csobb..."AQVANYÁD BAMMEGKERESZTNEMLÁCCVÉNF@SZ ROHAGGYMEGTETÜKÖCSÖG!!!" köszön be a jobbik szomszéd.
Hááá, tudtam én! Nem kellet volna - ide jönni. Egy kis idő kell, amíg akklimatizálódunk, majd Após szelíden és sallangmentesen annyit mond, hogy ő maga elé dobott... Jobbos szomszéd viszont , mint a rossz bakelitlemez, lejátssza újra a fentebbi csupa nagybetűs verset. Erre már én is felébredek:
- Magának is jó reggelt, szomszéd! Kurvanyázás nélkül is értettük volna, hogy kereszt. Egyébként meg... - de nem folytattam. Gyors fejszámolás: ha most összepakolok, még 7 előtt újra ágyamban piheghetek, vesszen az ötezres. De hát a hal mégiscsak kell a fazékba. "B"-terv: jobboldalicsomszédos wudu baba képzeletbeli szurkálása, és peca egy-két órát, amíg kimerítjük a kvótát.
Ülünk hát, erősen balra bevetett szerkóink mellett. Csend van, már amennyire egy ilyen tavon az elképzelhető. A jobbos mellett ugyanis "horgászik" vagy 10 tezsvér, természetesen 20 bottal. Egyikük ügyeletes ingajáratban a büfé és a kolónia között, érkezését mindig hangos öröm jelzi, majd kisvártatva "ereggyémá söré!" unszolások és hangos röhögések cizellálják a "csendet".
Balék tényleg hallgatagok , leszámítva elektromos kapásjelzőik folyamatos sírását. Utóbb kiderül, hogy ennyi kapásuk azért nincs, hanem a nagylány, unatkozván, 10 percenként megtekeri az orsókat, hogy csicseregjenek.
Viszont fognak halat is. Bal úr botja karikában, nagy az izgalom. A hal keményen küzd, de természetesen nincs esélye, ezek a tavak nem arról szólnak. Vagy mégis? Ugyanis partra kerül egy 4-5 kiló körüli...tok.
Csodájára járunk. Na nem sokáig. A tó zordon őre hamarvást érkezik, és villámgyorsasággal visszadobatja a szerencsefia halat a tavába. Bal úr nem igazán érti, és nem igazán boldog (finom voltam). Nem igazán érti, hogy ha kifogta, miért nem eheti meg? Miért nem fizetheti ki, ha mégiscsak megenné? Én sem értem, de nem az én problémám.
Az én problémám az, hogy kezdem nem tudni, minek is vagyunk itt. A szerelékek mozdulatlanok, hideg van, tumultus van (8-ra fullon pörög a tó, már ami a látogatottságot illeti), undokság van... Na rendben, meditáció, összpontosítás, Jobbszomszéd horgáról elűzni minden halat, ezzel foglalkozom. Egyébként érdekes a horgászat ezen a tavon: mindenki, mindenhonnan nagyokat dob a közép felé, aminek eredménye, hogy a vendégsereg egy kb 15 m-es átmédőjű területen belül horgászik.
Baloldali kissrác is felkiált, mert tanulékony: KERSZT!!- mondja, amikor vízbe esik az etetőkosaram. Na jó, akkor átmegyek hozzá, hogy mellőle tekerjem ki a holmit. Miközben húzom, mozog a jelzője, de a damilja nem jön kifelé, Röhögnöm kell: a kis krampónak kapása volt - hát, a geciséget még tanulni kell.
Viszont, amikor kitekerné a botját, Jobbszomszéd vadul bevág (a francba, mégis fogott volna?) Szerencsére nem, működik a wudu: Balékkal dobott keresztet, akik ugye tőle a második álláson vannak.
Tetszik a dolog. Bogozzanak, én meg megyek, hátha segíteni kell kuvanyázni. Nem kell, az csak nekünk jár. Viszont Bal szomszéd újra fáraszt, még intenzívebben, mint az imént. Bizony, újabb tokot. Most már nem csendes a dünnyögés, Bal bácsi felháborodott, hogy nem lehet békésen húshorgászni ezen a qva tavon.
Hát így peregnek a percek-órák. A száztagú brigád fog vagy 3 pontyot, Balék kettőt. A halak átlagsúlya olyan 1.5 kg körül van (igenis, tudom, hogy tömeg!). Éljen a fizetős tó! 3 kg geleji ponty 2500 ft-ért... a tecsó gazdaságosabb. De persze, ha elosztjuk a bevételt a kivett halakkal, akkor a teljes tóra számítva kb. 10 000 Ft-ra jön ki a ponty kilója.
A tógazda kezében egy rúdnyi műanyag stampedlivel körbejár, és az eredménytelen horgászoknak sűrű elnézéskérések között teszkó gazdaságos pálinkát tölt kárpótlásul.
Ja, dehogy.
Ül az óljában és dörzsöli a kezét, micsoda üzleti siker!
Fogtam egy 5 dekás sügeret! Ha átszámítom, százezer Ft/kg-ra jön ki az ára. Ilyen drága halat persze nem ehetünk meg, így visszadobom.
Delet kondít a gyomrunk. Hazaindulás előtt riasztjuk az otthoniakat: a bekevert paprikás lisztet szétszeparálni, káposztát melegíteni!
A jobb oldali szomszédnak további hasonló sikert kívánva, el.
Kösz, Sellő, felejtsük le egymást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése