A kritikus tömeg

A kritikus tömeg valamely közös tulajdonsággal bíró dolgoknak olyan mennyisége, amelynek elérése illetve meghaladása a rendszerbe változást eredményez.

Ennek megfelelő események történtek velünk a Házgyári tó titkos és fegyveresen őrzött részén.

Szépen összeszaporodott kis csapatunk (Fishhunter, Medlac, Jankow, jómagam), az "É Mo-i Vizek és Megbecsülendő Horgászainak az Igazi Mestere, Iránytmutatója" (továbbiakban: ÉMVMHIMI) vezérletével és fedezete alatt bevette magát a a titkos buszmegállóba, majd hirtelen horgászni kezdett.
Medlaci eltűnt valami fadarabokkal, majd olyan 10-20 percenként előjött a nádból, kezében 30-35 centis csukákat lóbálva (amelyek nem ehetőek, vagyin nem telepített, hanem természetes szaporulat részei). Vagy lehet, hogy azt játszotta, hogy valami felhúzós műcsukát előttünk beengedett a vízbe, majd a nádas túloldalán kiszedte...
Mi, többiek minden módszert bevetettünk: Feeder a fenéken, spiccbotos úszózás, tirolifás süllőzés...Én például pergettem, melynek eredménye egy tudományos megállapítás, miszerint fát ...csak a szú eszik.
Továbbá lelkesen gyakoroltam a C&R nemes hagyományait, egyrészt a saját zémhe(=ehető)-eredetű zsákmányhalaim visszaeresztésével, másrészt ÉMVMHIMI Eppusz kegyetlenül összegyűjtött csali-snecijeinek szabadon bocsátása útján, amit a Nagy Vezér valamiért nem igazán díjazott.
A spiccbotozás általam művelt ága természetesen azzal járt, hogy Jankow szerkójával megakasztottam a parti nádast (2 szem csontira jött, alig észlelhető finom kapással). Mivel ismert céeter vagyok, ezért bemerültem a tóba, hogy megszabadítsam szenvedéseitől a nádast, és itt következett be a címben említett kritikus tömeg-jelenség.
Úgy tűnik, hogy a tónak van egy maximális élőlényszám-megtartó képessége, amit a vízbe merülésemmel túllépett, ezért - hogy az egyensúly helyreálljon - egy darab élőlényt cserébe kivetett magából.
Jelesül amíg én a spiccbottal szerencsétlenkedtem, addig egy hal a feederemen levő csemegekukoricás horogra akaszkodott. Fishhunter, résen lévén, bevágott, fárasztott, Medlaci szákolt, Jankow fotózott, Eppusz pedig összevonta szemöldökét. (tudjuk: "NE FÜRGGYÉ LE!!!").

No, a HAL egy 3 kilós apadó amur volt. (E a halfaj jellemzője, hogy minden említésekor kisebb és kisebb lesz. A nap folyamán telefonos érdeklődők számára 2,5-három, kétésfeles, majd aligkettes lett).

No, ez - mint tudjuk - ismeretlen módon kerül a tóba, merthogy jellege és mérete folytán ehető, tehát telepített lenne, de tájidegen volta miatt mégsem, hazánkban pedig nem szapora.

Na mindegy, haltartó foglya lett, nekem pedig álnok gondolataim ébredtek. A gondolataim ébredtek, én magam - Jankow útmutatásai szerint -szunnyadtam egyet, mert egyéb esemény nem borzolta az idegeinket a délután folyamán, ha csak az nem, hogy a társaság ifjabb része kezdett éhen halni, ami elleni védekezésül Marczyt csábították ki a helyszínre, hogy hozna magával valami élelmet. Tudós barátunk viszont közismert fényevő, a sárgarépát is elaltatja, mielőtt késélre hányná, és térítő kedvében volt: nem hozott adalékos szénhidrátbombákat, csak enmagát.
Egyelőre nem ették meg a többiek, de annyira (s)nem örültek neki, mint egy hamburgernek tették volna.

Ehelyett Eppusz orvosi felügyelet mellett bement a városba (Alsózsolca!), és némi avatóünnepséggel és kormányhivatalnokokkal kisért hamburgervásárlást végzett.
Ezáltal újabb címre tett szert: "Az Éhezők Megmentője"
A címgyűjteménnyel az a probléma, hogy az általa szerényen igényelt (avagy: kötelező jelleggel megkövetelt) veretes réztáblának egyre nagyobb méretűnek kell lennie. No, majd keresünk valami fémkereskedő-kapcsolatot...

A nap végére hatan tíz bottal próbáltuk szórakoztatásra bírni a tavat, de az sértődőtten ránk sem hederített, így hazugságversennyel, szákbacéldobással, valamint hálátlankodással (ÉMVMHIMI irányában) ütöttük agyon az időt.
E tevékenységet (t.i.: az agyonütést) én még egy alkalommal gyakoroltam, midőn a zsákmányul ejtett dúvad alakú amurt humánus euthanázia útján hazaszállítható állapotba hoztam. Előtte természetesen sterilizáltam a kavicsot, a halat pedig szedáltam.
(Lassan már elképzelhetetlen, hogy van-e emberi módja a kihorgászott halállatok sülthallá alakításának, vagy csak a multik szögletes halrudacskáit szabad a szánkba tolni?)

Az állat az én fogási naplómba lett bejegyezve, amit bizony lelkesen, és az előírásoknál pontosabban (!) vezetek, bizony!