Mindig valami misztikus varázs rejtőzködik benne. Újra és újra magához hív, pedig fösvény mód méri ajándékait, mégis menni kell, ha hív.
Kaland akkor is, ha a szigorúan vett horgászsiker bizony szerény - mostanában többnyire az. De ott a nagy, lusta folyó - nyári túráimon a Felső-Tisza dehogy is volt lassú! Vad, rakoncátlan, alattomos víz volt, szakadt partok, bedőlt erdők, süppedő homokpadok között surrant, hol ónos mélység, hol csobogó zátony fölött vitte hátán a kenunkat.
Most más: csendes, álmos, aludni készülő őszi erdők között ballag, a felszínét nem borzolja semmi, a fölé hajló ágak levélvesztett ág-ujjakkal karcolják, de pár lépésnyire már elsimulnak a fodrok, folyik tovább, egykedvűen.
Gyorsan készülődök, sietni kell,mert már hamar jön az este, és szeretném ezt az utolsó langyos délutánt még kiélvezni. Öt perc sem kell, etetőanyag-keverés, máris lendül a feeder ... és ennyi. Álljunk csak meg, nem a rohanásról szól ez a délután! Leülök, megvárom, míg a pulzusom a folyó fodrainak ritmusára áll.
A hely tágas, homokos pad, persze nem vadon, körös-körül emberi nyomok: damilgubanc, napraforgóhéj, szenes faág, odább, a bokor tövében színes zacskó és vizes flakon, hát ezt ismerem. Az erdő azonban elnyeli az autóút zaját, csak valami jellegtelen mormogás szűrődik át a távolból. Kis koncentrációval az is kiszűrhető, és már hallom is a vízpart ezerhangú csendjét. Ilyen csend ez: valami apró állat neszel az avarban, a túlpartra vadkacsák érkeznek, néhány rekedt kiáltás után némán siklanak tovább. Egy szürke gém méltóságteljesen libeg át a nyiladékon, mintha tanácstalan lenne, kétszer is visszafordul az ágak közé, aztán mégis útra kel a folyó fölött. Egy víz fölé hajló fűzbokorról drágakő-csillogású kis madár röppen fel, majd a víz fölött suhanva egy másik ágon pihen. Jégmadár keres magának szerencsésebb vadászhelyet. Aztán riadtan továbbáll, mert éppen alatta vad loccsanással űzi küszeit egy kis balin. Végigcsobog egy tízméteres szakaszt, majd visszatér, újra és újra széttöri a felszínt.
A botom meg sem rezdül. Már vagy ötödször dobom ugyanarra a helyre a tömött etetőkosarat, lassan beállhatnának az első keszegek, persze semmi nyomuk. Sok lesz kosárral bedobni a kis vödörnyi etetőt, gyúrok hát három jó gombócot, és megcélozom a képzeletbeli bóját a vízben. Persze az első dobás messze beljebb megy, de hát így szokott lenni, a másik kettő már pontosabb.
Ejh, a golyók loccsanásai és hirtelen mozdulataim megzavarták a környék nyugalmát. Visszakucorodok a székbe, mozdulatlanul próbálom jóvátenni az otromba lármázás miatti zavart. És lám, eredményes a mágia, bot spicce kis rándulásokkal jelez. Könnyedén bevágok - ez nem a botot ágasról leszedő heves márna lesz - nem is, egy tenyérnyi keszegecske. Mintha üzenetet hozna: ne számítsak ma izgalmakra. Óvatosan engedem vissza, egy percig tétovázik a part mellett, majd egy villanással tovatűnik.
A balin egyre közelebbről locsog, néha látom a farkát, hátuszonyát, ahogy nagy lelkesedésében szinte megfeneklik a parton, olyan fél kilós lehet. Szerencsés flótás, hogy velem hozta össze a sorsa, én nem zavarom a köreit, inkább tovább madarászom. Két kormorán érkezik, mint apró vadászrepülők, húznak el dolgukra. Majd a magasban apró pontok tűnnek fel, kettő, öt, húsz, száz... most ér ide a hangjuk. Varjak tömege, ezernyi, krákogó, kavargó pont az égen, jönnek valahonnan, céltudatosan repülnek valahová, egykedvű folyóként vagy tíz percig vonul a csapat a lenyugvó Nap korongja előtt.
Gyors léptekkel érkezik az alkony. Borzongató szellő támad, nem neszeznek már a láthatatlan és látható lények, csak a szél hátán útra kelő falevelek zörrennek imbolyogva az ágak között. Ez a csend már más: ez üres, alvó, néma.
Pakolni kell. Az utolsó mozdulatokat a majdnem-telihold fényénél teszem. Az autó ajtajának csapódás tesz pontot a kalandra. A fényszórók oszlopcsarnokká változtatják az erdőt, ahogy átkelek az ártéren. Melegen duruzsol a motor, nincs kedvem bekapcsolni a rádiót. Számvetést készíteni nem nehéz, nem fogtam semmit. De ott voltam, ott ballagott a lábam előtt a folyó, része voltam az erdőnek, víznek, szélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése